Nem tudom
Nem tudom, hogy ismerik-e ezt a régi viccet:
Jeruzsálemben a sirató falnál egy rabbi, 60 éven keresztül imádkozott minden nap. Megtudta ezt egy újságíró, és elment, hogy riportot készítsen vele.
–Ön tényleg 60 éve minden nap imádkozik a siratófalnál?
–Igen, minden reggel kijövök, és itt imádkozom.
–És miért imádkozik?
–Hogy Jeruzsálemben a keresztények, a zsidók, és a muzulmánok békében éljenek
–És az imái meghallgatásra találnak?
–Mintha a falnak beszélnék.
Azt hiszem ez a történet akár ma is aktuális lehetne. A minap valami hasonló dolog történt. Egy papi összejövetelre mentem, és az egyik társunk kicsit késve érkezett. Hogy odataláljon, GPS-t használt. A többiek már imádkoztak, amikor belépett az ajtón, és leült. Éppen a válaszos zsoltárnál tartottunk, amikor az újonnan érkezett társunk GPS-e jelezte: A kapcsolat megszűnt. Pont az imádság kellős közepén.
Azt hiszem, ez az élmény sok ember életében jelen van. Olyan, mintha nem lenne kapcsolata Istennel, mintha az imáit nem hallgatnák meg. Imádkozik, de nem kapja meg azokat a dolgokat, amiket kér.
Miért?
Isten fölött nem uralkodunk. Nem adhatunk neki parancsokat, amelyeket azonnal, gondolkodás nélkül végrehajt. Sokszor a kéréseink önzőek, sőt talán károsak is. Van olyan, hogy elvárjuk az Istentől, hogy valamit megtegyen nekünk, de az ügy érdekében mi egyáltalán nem teszünk semmi. Mondjuk imádkozunk a világbékéért, de közben haragszunk a szomszédunkra, évek óta nem beszélünk a rokonainkkal, sőt a politikusokat pedig szívből gyűlöljük. Miért várom el Istentől a békét, ha én nem teszek érte semmit?
Isten meghallgatja az imáinkat, sőt, a Szentírásban arra hív minket, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad abbahagyni. De nekünk is mindent meg kell tennünk, és Ő fog adni erőt, hogy elérjük a célunkat.
Antal atya
Jézus az én GPS-em
