Durva lehetett a tegnap este…

Ahogy a reggeli bevásárlást intéztem, az egyik bokor alatt a tegnap esti bulinak árulkodó jeleit fedeztem fel. Egy üres nutellás üveget láttam szomorkodni a fa alatt, az alján még egy kis mogyorókrém is volt. Úgy tűnik, tegnap kiengedték a gőzt. El se merem képzelni hogyan történt. Biztos, hogy nem volt náluk kiskanál, és egy ekkora üveg arra enged következtetni, hogy nem egyedül volt a bulizó. Durva lehetett a tegnap este…

A minap Esztergomba jártam, némi csoki tojást vettem a tojáskereséshez, ami húsvét előtt  nem annyira egyszerű feladat., az egész várost be kellett járnom használható csoki tojások után.

Az édességboltban találtam is néhány nem túl kedvező áru, de csokiból készült tojást.

– Hány tojás van még?

– Nyolc zacskó, a kirakatban lévővel együtt. Mindet kéri?

– Igen

Közben beténfergett a boltba egy idősebb férfi, a szemében elszántság és némi szégyen.

– Azt hiszem rosszkor jöttem– mondta, kisé ingerülten.

–Ha siet, akkor előre engedem! – mondtam jó szándékkal

–Kibírom. – válaszolta nem túl meggyőzően.

–Legyen szíves, írjon számlát róluk.

–Jaj ne! Még ez is?

–Egyesével felsoroljam – összesen 432 tojást vettem- vagy írjam egybe? Kérdezte mosolyogva a boltost.

–MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII? nem igaz!

–Lehet egybe írni. Hagytam rá.

–Nem találom a szemüvegem! Mondta az eladó és nem sok sikerrel körbejárta a boltot, hátha rábukkan valahol. Valószínű azért nem találta meg, mert nem volt nála a szemüvege.

–Nem bírom, le kell ülnöm!

–Milyen címre írhatom a számlát? –Kérdezte a boltos továbbra is szemüveg nélkül.

–Azanyja…

–Felírom, akkor gyorsabb… mondtam készséggel.

–Inkább diktálja…

–HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ

Miután fizettem, elköszöntem, és áldott húsvétot kívántam. A mögöttem várakozó férfi odatámolygott a pulthoz, elővette a forintra kiszámított pénzét, és az asztalra vágta:

–10 deka karamelt!