Utak
Néha csak egyszerűen menni kell, aztán néha összekavarodnak
az utak úgy, hogy alig tudjuk kibogozni, hogy hol is vagyunk…
Szombaton kicsit zsúfolt napom volt. Valójában egy esküvő,
és egy Lourdesi zarándoklat esett egybe, pontosabban két esküvő. Most nem
lehetett bilokálni, mert a rokonok megkértek, hogy személyesen legyek jelen, és
úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van arra, hogy a lourdesi zarándoklaton
is részt vegyek. Bár imahadjáratot indítottak, hogy a zarándoklat elmaradjon,
de végül az iroda vezetője úgy döntött, hogy másik két zarándoklatról, ahol nem
telt meg a busz átirányítja az embereket a lourdesire, így ez a zarándoklat
elindult…
Egy megoldás látszott kivitelezhetőnek, az, ha korábban
hazaindulok. Egy térkép segítségével hosszan tervezgettem az utat, felmerült a
vasút, vagy busz, de végül a repülő mellett döntöttem. Lourdes közelében nincs
közvetlen Budapestre menő járat, ezért Párizsra került előtérbe. A város szép
és nagy, de nagyon messze van. Maradt Barcelona, ami az egyik kedvenc városom,
és van is egy járat, ami szombat délelőtt indul. Szóval csak Barcelonába kell
eljutni valahogy.
Péntek reggel 6 órakor a Lourdesi bazilikában bemutattam a
szentmisét, majd a Grottához vonultunk énekelve, majd elbúcsúztunk a
Szeplőtelen Fogantatástól, és indultunk reggelizni. A busz 8 kor indult, és bár
reggel vonatra akartam szállni, mégis a csoporttal indultam el. A vonat és a
busz Narbonne-ig együtt halad. A sofőrök azt ígérték, hogy kitesznek majd a
benzinkútnál, de aztán mégis bevittek az állomásra.
Egy teljes óra volt a vonat indulásig, és így szépen
beálltam a sorba, hogy jegyet vegyek. A pénztáros úgy dolgozott, mint egy
lassított felvétel, egy-egy utast 10 perc alatt szolgált ki. Mivel 15-en álltak
sorba, ezért átmentem az információhoz, hogy automatából lehet-e jegyet venni.
A hölgy kedvesen közölte, hogy a Francia Államvasutak éppen sztrájkol. Amikor
meghallotta, hogy két esküvőm lesz szombaton, (remélem jól fejeztem ki magam)
kicsit megsajnált, és megpróbált segíteni. Vegyem meg a vonatjegyet Cerbérréig,
mivel a helyi vonatok járnak, de csak Perpignanig fogok eljutni, onnan busszal
kell tovább mennem, majd pedig a határon gyalog, vagy taxival lehet átjutni
Spanyolországba.
Megköszöntem az infót, segített megvenni a jegyet az
automatából, és felszálltam a vonatra, ami egy bűzös mocsaron vitt keresztül,
majd Perpignanban megállt. Itt vásároltam némi ennivalót, és megpróbáltam
megszervezni az utamat. Felhívtam a tesómat, és megkérdeztem, hogy Eurolines
járatok megállnak-e a városba, és van-e innen közvetlen járat Barcelonába.
Volt, és nem is kellett túlságosan sokat várni rá, így egy kicsit pihentem.
Aztán a megadott időbe nem érkezett meg a busz, csak fél óra késéssel. Azt
mondta a sofőr, hogy nála nem lehet jegyet venni, csak előre interneten. Így hát
elindultam egy internet kávézót keresni. Az első kávézó rögtön adott wifi
címet, de nem tudtak nyomtatni, és így tovább mentem. Aztán találtam egy
számítógépes barlangot, és megtaláltam az Euroline oldalát, ahol egy
telefonszámot adott, mivel aznapra már nem lehetett jegyet foglalni. Felhívtam
a számot, és azt mondták, hogy szombat estére tudnak jegyet adni.
Szóval Gyorsan visszamentem a vasútállomásra, megtaláltam a
buszpályaudvart, és 1 Euróért sikerült jegyet vennem Banyuls-ig. Az esti busz
ugyanis csak addig megy. Ez a kis tengerparti város 10 km-re fekszik a Spanyol
határtól. (később a taxisofőr azért elmondta, hogy itt nem spanyolok, vagy
franciák élnek, hanem katalánok.)
Az utazás 1,5 óráig tartott, és elég közel jutottam a
határhoz csodálatos településeken lenyűgöző tájon haladva át. Banylus-ban már
csak egy taxit kellett fogni, hogy átjussak a határon. Persze lehetett volna gyalog
is menni, de az 2 órát vett volna igénybe. Egy kocsmában a pultos nagyon
segítőkész volt. Három taxis társaságot próbált meg felhívni, mire az egyik
hajlandó volt segíteni. A taxi egész gyorsan átvitt a határon, és letett
Portbou-i vasútállomás mellett. Közben a soför rendelt telefonon egy rosét, és
némi csipszet az esti mecshez, hisz Franciaország játszott Svájc ellen.
A vonat már az állomáson állt, de talán rajtam kívül senki
sem volt a szerelvényen. A gép óránta 140 km-es sebességgel tudott száguldani,
amit néha a kijelzőn jelzett.
Innen már tényleg nyugodt utam volt Barcelonáig, ahol a
Sagra Famiglia mellet töltöttem az éjszakát.
Aztán reggel két metró átszállással kiértem a reptérre, Némi
pihenés és mosakodás után megérkezett a Wizzair gép, és –bár 30 perc kékéssel,
amit a pilóta 15 percre faragott le– talált egy rövidebb utat– indultunk Budapestre.
És még az esküvőre is odaértem…
