Valahogy ez nem megy. Megpróbálunk mindent a helyére tenni
az életünkben, megpróbáljuk kényelmessé tenni az életünket, aztán hirtelen
valami történik, az egész felborul. Így vagyunk Istennel is. Megpróbáljuk
meghatározni, hogy milyen szerepet töltsön be az életünkbe, aztán hirtelen
minden felborul.
A karácsony is ilyen. Szinte előre rettegünk a nehézségektől, és mindent megteszünk azért, hogy a dolgok a helyére kerüljenek. Aztán valami történik, és csak annyit tudunk tenni, hogy térdet hajtunk a karácsonyi csoda előtt.
Talán azért, mert Őt nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel
szeretjük, és a szívnek nem lehet korlátokat szabni. Ott kell Neki megszületnie…
Antal atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése