2012. augusztus 27., hétfő

A világ végén...


…Itt ülök a világ végén. Eddig tartott az út, nincs tovább. Ha kinyújtom a kezemet az Óceán felé, szinte érezni lehet, ott már egy új világ kezdődik. Olyan ez, mintha a térkép szélén az ujjaim a következő lapot keresnék, ami sokkal szebb és izgalmasabb, mint a mostani, ahol majd nem lesz könny és fájdalom, ahol majd Isten még közelebb lesz hozzánk, mind most, ahol majd nem tükör által látunk. De most vissza kell fordulnom, hogy az Ő szeretetéről tanúságot tegyek, mer ennél nincs fontosabb dolgom.

Éppen a világ végén az óceánban való fürdés után égetem el a ruháimat.



De hogyan is jutottam el a világ végéig? Mit keresek itt? Az egy nagyon hosszú történet. A szálak egészen 2008-ig nyúlnak vissza. Akkoriban még a Krisztinavárosban káplánként szolgáltam. (folyt. köv.)