Az ádvent meghozta a hideget, és a karácsonyi készülődést.
Ilyenkor többen jönnek el a misékre, a kedd reggeli 6 órakor lévő rorátéra, a
gyónásukat is többen végzik el. Nem csak vásárlással, hanem belsőleg is
készülnek az ünnepre.
Mégis az egyik legnehezebb-de talán leg örömtelibb feladatom
nem a karácsonyhoz kötődik, hanem az ovis hittanhoz. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első
nézésre látszik. Úgy elmondani valamit, hogy teológiailag igaz legyen, és meg
is értse az a 3 éves kisgyerek. Annak idején, mint ministránsvezető még
elkövettem olyan hibát, hogy kértem írják fel a füzetbe, hogy a „Mise részei,”
mire nagy kerek szemekkel néztek rám, és kérdezték, hogy hogyan kell írni az M
betűt. Szóval az írással nem próbálkozom az óvodába, hanem helyette rajzolunk,
éneklünk, és megpróbálok mesélni.
A minap az egyik ovis valamit akart mondani, és ahogy rám
nézett, zavarba jött. Az anya, vagy apa szavakat nem mondhatta, –bár megesik
néha, hogy apának szólítanak az iskolások is, mire én kicsit megijedek, és
aztán gyorsan javítják atyára.– Az óvónő szót sem mondhatta, az óvó bácsi szót
meg nem ismerte, így maradt a… Szóval azt mondta az egyik ovis,
hogy:
–Jézus! Kaphatok színezőt?
Jól esett a megszólítás, de azért még sokat kell fejlődnöm,
hogy tényleg olyan legyek, mint Ő. Végül is ez mindenkinek a célja az életben.
Ehhez kívánok nektek is sok erőt!
Antal atya
P.S.: Tegnapi hittan végén Gergő (már elmúlt 4 éves) megkérdezte, hogy ugye viszek majd nekik karácsonyfát és ajándékot... Azt hiszem, össze kell szednem magam.
P.S.: Tegnapi hittan végén Gergő (már elmúlt 4 éves) megkérdezte, hogy ugye viszek majd nekik karácsonyfát és ajándékot... Azt hiszem, össze kell szednem magam.
