Bárányfuttatás Dömösön

Ez úgy kezdődött, hogy… szóval közeledett húsvét, és ugyebár ilyenkor mindent elő kell készíteni, hogy szép legyen az ünnep.
–Atya! Lesz húsvéti bárány? Kérdezte a sekrestyés néni, hivatkozva arra a képre, ami a Krisztinavárosba készült.
–Legyen!- mondtam meggondolatlanul mint aki nem tudja, hogy mit is vállal ezzel. Itt kicsit könnyebb bárányt szerezni, mint Pesten… van néhány a faluban.
Reggel kicsit korábban indultam, egy nagyon aranyos fehér kisbárányt kaptam az egyik családtól kölcsönbe!- tehát vissza kellett adnom. A barika nagy bárányszemeivel úgy bámult engem, mint a pásztorát, (magamba Bírkó Birinek  neveztem el) –legalább valaki felnéz rám, aztán be a kocsiba és irány Dömös!
Aztán eljutottam vele a Dömösi templomig, pontosabban a sekrestyéig ahol a kántor kifejtette, hogy utálja a szőrös állatokat, és soha nem fogna meg ilyet.(úgy tűnik, hogy csak a kígyókat, békákat, gilisztákat szereti). Miközben erről társalogtunk, a sekrestye ajtaja nyitva maradt egy egészen kicsit, mire a kisbárány bizonytalanul elindult, de megérezve a szabadság szelét, és erősen megsértődve a kántor hozzáállásán, kirohant a 11-es főútra. Én utána. A főút forgalma csikorogva állt meg kerülgetve hol engem, hol a kisbárányt. Néhány autós kiszállt és megpróbált segíteni elkapni a szökevényt, de jó ritmusérzéke volt Birinek, megnehezítve ezzel a pásztor feladatát. A 11-es úton azon izgultam, hogy ne pörkölt legyen a kisbárányból.
A templomban fel kellett volna készülni a körmenetre, - gyertyák, füstölő, balgatórium… valamint, de a bárányt sem lehetett kinn hagyni. A misére jövők hangosan köszöntek, és siettek a templomba, hogy el ne késsenek, szóval egyedül próbáltam bekeríteni mind a három oldalról nekiszorítani egy háznak, aztán valaki a kocsmából jött és segített. Volt úgy, hogy sövény mögé szorítottuk, de áttört a sövényen.  Aztán a Petőfi téren már elkaptam, de kicsúszott a karmaim közül, kicsit kilyuggatva a gyapjú öltönynadrágomat, Biri öltönye ezzel szemben semmi kár nem érte. Nem tud egy kisbárány harapni, vagy ugatni, de futni, azt elég gyorsan. A végén 4 km kergetőzés után a cigánysoron sikerült elkapni. Úgy lihegett, mint egy kiskutya. A sekrestye közepén gúzsba kötöztük, és ott várta, hogy mikor áldozzuk fel. Amíg Pamplónában bikafuttatást tartanak Sant Fermin ünnepén, addig Dömösön bárány futtatás lesz...
A jó pásztor a vállára veszi az elveszett bárányt, és hazaviszi… Én valahol nem akartam a vállamra venni, de azért utánamentem…


 Egy kép a kisbárányról:

1. 

vége a karácsonynak

Kedves Krisztinások!

Lassan itt van a hónap utolsó szerdája, és azért gondoltam, hogy írok néhány sort.
Remélem túl vagytok már az összes vizsgán, én is készülök az utolsó nagy vizsgámra, ugyebár a jó pap holtig tanul, és a számadás azért nem könnyű. Szerencsére még nincs meg az időpont, de nem is siettetem, majd amikor eljön, akkor készen kell állni…
Itt békésen telt a karácsony, lehetne mondani, hogy szépen és csendesen. Volt betlehemezés is, ami itt úgy történik, hogy hittanosok-ministránsok „megtanulják” a szöveget, és aztán házról-házra járunk. Persze az első helyen még azért nem megy annyira briliánsan, és tavaly eléggé belesültek a királyok, de mikor a templomban adjuk elő, akkor már mindenki rutinból tudja, hogy mikor jön, és mit is kell mondania.
Szóval megvolt az előadás, 24-én, és mindenki sietett haza, hogy kinyissa az ajándékokat, hatalmas rendetlenséget hagyva az angyalruhák és a pásztorgúnyák között. Mielőtt én is elindultam volna, hogy testvéreimmel együtt töltsem a szentestét, kicsit rendet raktam. Szóval Néró is bejött, hogy körülnézzen. Azonnal felpattant az ágyra, és valamit el kezdett rágni természetesen a legfehérebb ruha tetején. Gondoltam karácsony van, had egyen, de aztán eszembe jutott, hogy hátha az egyik jelmezt rágja meg, mondjuk egy pásztorsüveget, és jövőre kicsit furán fog valakinek a fején állni, és ha megérzi rajta a bárány húst, előjöhet belőle a juhász ösztön, vagy megérzi rajta az ember illatát, és a farkas ösztön jön elő… Szóval úgy döntöttem, hogy ebbe bele kell avatkoznom. Mikor odaértem, láttam, hogy egy karácsonyi süteményt rágcsál, amit az egyik családtól kaptunk. Remélem ti is már mindet végigrágcsáltátok.
Szerdán megyek!
Indítottam egy blogot is, a régi történeteket majd szép lassan feltőltöm rá…
Szép hetet
Antal atya