Egy tűzoltó
Még egy kicsit az árvízről. A gátak védelmében sok helyről
érkeztek segítők. Köztük tűzoltók, a katasztrófavédelem színeiben, akiknek egy
részét a pilismaróti plébánián szállásolták el. Az első este az egyikük kérte,
hogy a helyi orvosi ügyelet telefonszámát adjam meg, mert baj van. Rögtön elő
is vettem a telefonomat, de sajnos az orvos telefonszáma nem volt benne. Így
felhívtam az egyik ismerősömet, akiről sejtettem, hogy tudja az orvos számát.
Közben azért érdekelt a dolog, hogy mi is történhetett, mennyire sürgős a
dolog. Az egyik tűzoltó végül elárulta a titkot. Egy kullancs. Igen, egy nagyon
veszélyes kis ragadozó, amely a lyme-kor, és az agyvelő gyulladást is
terjesztheti. Miközben tovább keresgéltem a telefonszámot, felajánlottam, hogy
kocsival elviszem az orvoshoz. De azért megkérdeztem, hogy kiszedhetem-e. Rám
nézett, kicsit gondolkodott, de úgy döntött, hogy egy próbát azért megér.
Miután megfogtam az állatot, egy mozdulattal sikerült
kiszednem úgy, hogy még a feje is a helyén maradt. (a legutóbbi nyári táborban
úgy 20 kullancsot szedtem ki, amelyek közül csak egynek maradt bent a feje,
pont annak, amelynek én voltam a gazda állata.)
A kullancsot nagyon óvatosan egy papírlapra helyeztem miután
két körmöm között szétnyomtam, és azt a jellegzetes hangot adta, amelyen a
palócok nevezik (pik-lancs). majd a papír lapon egy kis celluxszal rögzítettem.
A papír sarkára felírtam a dátumot, és visszaadtam az állatot a gazdájának. Mondtam
neki, hogyha piros folt jelenne meg, akkor mutassa meg az állatot az orvosnak.
Nagyon hálás volt. Elmondta, hogy a többiek a fárasztó nap után egy kis sört
ittak, azért nem bízott bennük.
Egy egészen kis állat, de mennyi bajt is tud okozni. Lehet,
hogy egy tűzoltó életét mentettem meg?
Antal atya
