Utak

Néha csak egyszerűen menni kell, aztán néha összekavarodnak az utak úgy, hogy alig tudjuk kibogozni, hogy hol is vagyunk…

Szombaton kicsit zsúfolt napom volt. Valójában egy esküvő, és egy Lourdesi zarándoklat esett egybe, pontosabban két esküvő. Most nem lehetett bilokálni, mert a rokonok megkértek, hogy személyesen legyek jelen, és úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van arra, hogy a lourdesi zarándoklaton is részt vegyek. Bár imahadjáratot indítottak, hogy a zarándoklat elmaradjon, de végül az iroda vezetője úgy döntött, hogy másik két zarándoklatról, ahol nem telt meg a busz átirányítja az embereket a lourdesire, így ez a zarándoklat elindult…

Egy megoldás látszott kivitelezhetőnek, az, ha korábban hazaindulok. Egy térkép segítségével hosszan tervezgettem az utat, felmerült a vasút, vagy busz, de végül a repülő mellett döntöttem. Lourdes közelében nincs közvetlen Budapestre menő járat, ezért Párizsra került előtérbe. A város szép és nagy, de nagyon messze van. Maradt Barcelona, ami az egyik kedvenc városom, és van is egy járat, ami szombat délelőtt indul. Szóval csak Barcelonába kell eljutni valahogy.

Péntek reggel 6 órakor a Lourdesi bazilikában bemutattam a szentmisét, majd a Grottához vonultunk énekelve, majd elbúcsúztunk a Szeplőtelen Fogantatástól, és indultunk reggelizni. A busz 8 kor indult, és bár reggel vonatra akartam szállni, mégis a csoporttal indultam el. A vonat és a busz Narbonne-ig együtt halad. A sofőrök azt ígérték, hogy kitesznek majd a benzinkútnál, de aztán mégis bevittek az állomásra.

Egy teljes óra volt a vonat indulásig, és így szépen beálltam a sorba, hogy jegyet vegyek. A pénztáros úgy dolgozott, mint egy lassított felvétel, egy-egy utast 10 perc alatt szolgált ki. Mivel 15-en álltak sorba, ezért átmentem az információhoz, hogy automatából lehet-e jegyet venni. A hölgy kedvesen közölte, hogy a Francia Államvasutak éppen sztrájkol. Amikor meghallotta, hogy két esküvőm lesz szombaton, (remélem jól fejeztem ki magam) kicsit megsajnált, és megpróbált segíteni. Vegyem meg a vonatjegyet Cerbérréig, mivel a helyi vonatok járnak, de csak Perpignanig fogok eljutni, onnan busszal kell tovább mennem, majd pedig a határon gyalog, vagy taxival lehet átjutni Spanyolországba.

(egy kis térkép az útról: https://www.google.hu/maps/dir/Lourdes,+Franciaorsz%C3%A1g/Barcelona,+Spanyolorsz%C3%A1g/@42.3668979,-1.7291812,7z/data=!3m1!4b1!4m13!4m12!1m5!1m1!1s0xd57d3f0e00a9549:0x406f69c2f3d7c20!2m2!1d-0.045726!2d43.091463!1m5!1m1!1s0x12a49816718e30e5:0x44b0fb3d4f47660a!2m2!1d2.1734035!2d41.3850639)

Megköszöntem az infót, segített megvenni a jegyet az automatából, és felszálltam a vonatra, ami egy bűzös mocsaron vitt keresztül, majd Perpignanban megállt. Itt vásároltam némi ennivalót, és megpróbáltam megszervezni az utamat. Felhívtam a tesómat, és megkérdeztem, hogy Eurolines járatok megállnak-e a városba, és van-e innen közvetlen járat Barcelonába. Volt, és nem is kellett túlságosan sokat várni rá, így egy kicsit pihentem. Aztán a megadott időbe nem érkezett meg a busz, csak fél óra késéssel. Azt mondta a sofőr, hogy nála nem lehet jegyet venni, csak előre interneten. Így hát elindultam egy internet kávézót keresni. Az első kávézó rögtön adott wifi címet, de nem tudtak nyomtatni, és így tovább mentem. Aztán találtam egy számítógépes barlangot, és megtaláltam az Euroline oldalát, ahol egy telefonszámot adott, mivel aznapra már nem lehetett jegyet foglalni. Felhívtam a számot, és azt mondták, hogy szombat estére tudnak jegyet adni.

Szóval Gyorsan visszamentem a vasútállomásra, megtaláltam a buszpályaudvart, és 1 Euróért sikerült jegyet vennem Banyuls-ig. Az esti busz ugyanis csak addig megy. Ez a kis tengerparti város 10 km-re fekszik a Spanyol határtól. (később a taxisofőr azért elmondta, hogy itt nem spanyolok, vagy franciák élnek, hanem katalánok.)

Az utazás 1,5 óráig tartott, és elég közel jutottam a határhoz csodálatos településeken lenyűgöző tájon haladva át. Banylus-ban már csak egy taxit kellett fogni, hogy átjussak a határon. Persze lehetett volna gyalog is menni, de az 2 órát vett volna igénybe. Egy kocsmában a pultos nagyon segítőkész volt. Három taxis társaságot próbált meg felhívni, mire az egyik hajlandó volt segíteni. A taxi egész gyorsan átvitt a határon, és letett Portbou-i vasútállomás mellett. Közben a soför rendelt telefonon egy rosét, és némi csipszet az esti mecshez, hisz Franciaország játszott Svájc ellen.

A vonat már az állomáson állt, de talán rajtam kívül senki sem volt a szerelvényen. A gép óránta 140 km-es sebességgel tudott száguldani, amit néha a kijelzőn jelzett.

Innen már tényleg nyugodt utam volt Barcelonáig, ahol a Sagra Famiglia mellet töltöttem az éjszakát.

Aztán reggel két metró átszállással kiértem a reptérre, Némi pihenés és mosakodás után megérkezett a Wizzair gép, és –bár 30 perc kékéssel, amit a pilóta 15 percre faragott le– talált egy rövidebb utat–  indultunk Budapestre.

És még az esküvőre is odaértem…

a helyére tenni

Valahogy ez nem megy. Megpróbálunk mindent a helyére tenni az életünkben, megpróbáljuk kényelmessé tenni az életünket, aztán hirtelen valami történik, az egész felborul. Így vagyunk Istennel is. Megpróbáljuk meghatározni, hogy milyen szerepet töltsön be az életünkbe, aztán hirtelen minden felborul. 

A karácsony is ilyen. Szinte  előre rettegünk a nehézségektől, és mindent megteszünk azért, hogy a dolgok a helyére kerüljenek. Aztán valami történik, és csak annyit tudunk tenni, hogy térdet hajtunk a karácsonyi csoda előtt.

Talán azért, mert Őt nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel szeretjük, és a szívnek nem lehet korlátokat szabni. Ott kell Neki megszületnie…

Antal atya

telefon nélkül mit érek én

Mobil nélkül

Ma reggel, miután úsztam egyet, egy hibát elkövettem. Elhagytam valahol a mobilomat a reggeli és a fogmosás között. Persze azonnal neki álltam keresni, a vonalassal rácsengettem(mi másra is lehetne használni egy vonalast), de nem vette fel senki, csak kicsengett. Mivel némára volt állítva így nem hallottam semmit. Aztán indulni kellett, így Nélküle mentem a szocotthonba.

Egész nap a telefonomért aggódtam. Eszembe jutott az a sok dátum, amit nem fogok tudni felidézni. Aztán ott voltak még a telefonszámok, amelyekből van úgy ezer. Persze sokat rég nem használtam közülük, de azért mégis. És ha éppen valaki telefonál? Valami fontos, halaszthatatlan ügybe. Akkor most nem tudok vele beszélni. Nagyon nagyon elveszettnek éreztem magam.

Ez olyan, mint amikor bűnt követek el, és elveszítem az Istennel való kapcsolatot. Persze lehet nélküle élni, de akkor annyira szegény és gyámoltalanná válok. Valahogy elveszítem a telefonszámokat, az üzeneteket, csupa olyan dolgot, ami nélkül élni még lehet, de minek.

Aztán persze megtaláltam, és jobban örültem neki, mint előtte. 18 nem fogadott hívás, 5 üzenet (ebből én voltam 3 szor, amikor kerestem a telefont).Azért jó érzés kapcsolatban lenni.

Antal atya

kullancs

Egy tűzoltó

Még egy kicsit az árvízről. A gátak védelmében sok helyről érkeztek segítők. Köztük tűzoltók, a katasztrófavédelem színeiben, akiknek egy részét a pilismaróti plébánián szállásolták el. Az első este az egyikük kérte, hogy a helyi orvosi ügyelet telefonszámát adjam meg, mert baj van. Rögtön elő is vettem a telefonomat, de sajnos az orvos telefonszáma nem volt benne. Így felhívtam az egyik ismerősömet, akiről sejtettem, hogy tudja az orvos számát. Közben azért érdekelt a dolog, hogy mi is történhetett, mennyire sürgős a dolog. Az egyik tűzoltó végül elárulta a titkot. Egy kullancs. Igen, egy nagyon veszélyes kis ragadozó, amely a lyme-kor, és az agyvelő gyulladást is terjesztheti. Miközben tovább keresgéltem a telefonszámot, felajánlottam, hogy kocsival elviszem az orvoshoz. De azért megkérdeztem, hogy kiszedhetem-e. Rám nézett, kicsit gondolkodott, de úgy döntött, hogy egy próbát azért megér.

Miután megfogtam az állatot, egy mozdulattal sikerült kiszednem úgy, hogy még a feje is a helyén maradt. (a legutóbbi nyári táborban úgy 20 kullancsot szedtem ki, amelyek közül csak egynek maradt bent a feje, pont annak, amelynek én voltam a gazda állata.)

A kullancsot nagyon óvatosan egy papírlapra helyeztem miután két körmöm között szétnyomtam, és azt a jellegzetes hangot adta, amelyen a palócok nevezik (pik-lancs). majd a papír lapon egy kis celluxszal rögzítettem. A papír sarkára felírtam a dátumot, és visszaadtam az állatot a gazdájának. Mondtam neki, hogyha piros folt jelenne meg, akkor mutassa meg az állatot az orvosnak. Nagyon hálás volt. Elmondta, hogy a többiek a fárasztó nap után egy kis sört ittak, azért nem bízott bennük.

Egy egészen kis állat, de mennyi bajt is tud okozni. Lehet, hogy egy tűzoltó életét mentettem meg?

 Antal atya

áradás

ahogy én dolgoztam az árvízben...

Árvíz.

Nagyon köszönöm az smst, és e-mailt, amelyeket küldtetek az árvízzel kapcsolatban. Kicsit furán néztek rám, amikor mindenki a zsákokat pakolta, én álltam a gát tetején, és néztem, hogy ki mit üzen nekem. Javasoltam is a szakembereknek, hogy egy wifit kellene telepíteni a gátra, könnyebb lenne az adatforgalom, én feltöltöm a zsákokat, és ahol kell, ott meg letöltik. Valaki írt is okos telefonra egy zsáktöltő alkalmazást…

Komolyra fordítva a szót, Pilismaróton nem történt semmi nagyobb baj. A falu élete kicsit lelassult, a sör elfogyott a boltból, és a gimnazisták nem tudtak Esztergomba menni, de ettől eltekintve a falu életét nem igazán befolyásolta a víz. Én is lementem a gátra dolgozni, persze a gátra nem engedtek, de lapátolni lapátolhattam a zsákokba. Néha több mint 1000 ember is dolgozott, és úgy 100.000 –nél is több zsákot töltöttek meg. Rám is zóltak, hogy nem kell annyira sietni. Személyesen találkoztam a cigány önkormányzat vezetőjével, kézfogás után szétváltak útjaink, ő ment riportot adni, én meg dolgozni. Tényleg nagy volt a víz, és a vízparti házakat, amelyek a gát előtt voltak elöntötte. A gát után lévő házakat viszont a szennyvíz öntötte el, mivel az áramot lekapcsolták, és így a szivattyú nem tudta elvinni az anyagot a megfelelő helyre. Szóval nem a Duna, hanem valami más okozta a legnagyobb gondot, és ez a valami a gátakat is átáztatta –belülről…

Szép nyarat mindenkinek, remélem a vizsgák jól sikerültek, és mindenki a megérdemelt pihenését élvezi.

Antal atya

4001

4001 napja

Tegnap az egyik évfolyamtársam, akit velem együtt szenteltek pappá felhívott, és azt mondta, hogy 4000 napja vagyunk papok. Ma már a 4001. nap van. Azt mondja a zsoltáros, hogy jobb a te házadban egy nap, mint ezer máshol. De miért is jobb? Azt hiszem ezt csak azok tudják megélni, akik megnyitották a szívüket az Isten felé, akik megérzik az Ő szeretetét. Szeretnék erről egy történetet elmesélni.

Egyszer egy ötéves kislányt hozott el az anyukája, hogy megkereszteljük. A megbeszélés után átmentünk a templomba, hogy megmutassam, hogy hol is lesz pontosan a keresztelés, majd leültek az első padra, és a kislány tágra nyílt szemekkel nézte a mennyezetet, ahol a Mennyország volt felfestve. Kis idő után az anyukája megelégelte, a várakozást, és azt mondta

–Induljunk!– mire a kislánya:

–Ne anya, még várjunk!

–De menni kell a plázába vásárolni

–Maradjunk még

Aztán természetesen az anya győzött, és elmentek a plázába vásárolni. De azóta is a szívembe őrzöm ezt a kislányt, aki tágra nyílt szemekkel csodálkozott az Isten szépségén.

Olyan jó lenne, ha mi is néha-néha le tudnánk ülni, és csak azt tudnánk érezni, hogy jó itt lenni, és még azt, hogy maradjunk még.

Antal atya

Magyar pápa

Péter magán "csendes zónája"

Magyar lesz a pápa

Hogy honnan tudom?

A történet nagyon hosszú, de azért megpróbálom röviden leírni. Szóval egyszer meg akartam tréfálni a tesómat. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kapna Erdő Péter bíboros atyától egy sms-t. Biztos nagyon meglepné, főleg, ha valami komoly dologról lenne benne szó, mondjuk beszélni akar vele, vagy át akarja helyezni. Úgy tűnt, hogy a legegyszerűbb módja ennek, ha átírom a nevemet a telefonjába. Szinte lehetetlen a Nokiákban megnézni az sms küldő telefonszámát, ha a nevet kiírja. Bíboros atya viszont elég nagy ember ahhoz, hogy az ő telefonszámát az okos telefon felismerje. Így már csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy megszerezzem a telefonját. Nem volt egyszerű. Mint minden modern ember, a készülékét mindenhova magával hordja. Sőt, vele alszik, és az ébresztőórát is azon állítja be. Hosszú hónapokig állandóan figyelnem kellett a szokásait, hogy néhány percre megszerezzem a készülékét, de egy óvatlan pillanatban sikerült, és átírtam.

Azóta Péternek szólít, ha telefonálok, amin meg vagyok sértve. Semmi Eminenciás Uram, vagy bíboros atya, csak úgy egyszerűen Péter. Lassan kezdem megszokni. Viszont a múlt héten kaptam tőle egy érdekes sms-t.

„A Sebi legyen a pápa!”

A pápaválasztásról azt kell tudni, hogy elméletileg a bíborosok testülete bármely megkeresztelt embert választhatja pápának. Így elméletileg akár nekem, vagy neked is lehet esélyed, hogy te legyél XVI. Benedek utódja. Nem semmi mi? Azért hozzá kell tenni, hogy az elmúlt 500 évben a bíborosok minden alkalommal saját maguk közül választottak pápát. Persze azt is lehet mondani, hogy Sebi túl fiatal, hogy pápa legyen, de nem ő lenne a legfiatalabb pápa. IX. Benedek pápa 18 éves, vagy még fiatalabb volt, amikor megválasztották. A lelkesedéséről, és elszántságáról meg vagyok győződve. Szóval szerintem elég nagy esélye van, hogy magyar legyen a pápa.

Antal atya