kullancs

Egy tűzoltó

Még egy kicsit az árvízről. A gátak védelmében sok helyről érkeztek segítők. Köztük tűzoltók, a katasztrófavédelem színeiben, akiknek egy részét a pilismaróti plébánián szállásolták el. Az első este az egyikük kérte, hogy a helyi orvosi ügyelet telefonszámát adjam meg, mert baj van. Rögtön elő is vettem a telefonomat, de sajnos az orvos telefonszáma nem volt benne. Így felhívtam az egyik ismerősömet, akiről sejtettem, hogy tudja az orvos számát. Közben azért érdekelt a dolog, hogy mi is történhetett, mennyire sürgős a dolog. Az egyik tűzoltó végül elárulta a titkot. Egy kullancs. Igen, egy nagyon veszélyes kis ragadozó, amely a lyme-kor, és az agyvelő gyulladást is terjesztheti. Miközben tovább keresgéltem a telefonszámot, felajánlottam, hogy kocsival elviszem az orvoshoz. De azért megkérdeztem, hogy kiszedhetem-e. Rám nézett, kicsit gondolkodott, de úgy döntött, hogy egy próbát azért megér.

Miután megfogtam az állatot, egy mozdulattal sikerült kiszednem úgy, hogy még a feje is a helyén maradt. (a legutóbbi nyári táborban úgy 20 kullancsot szedtem ki, amelyek közül csak egynek maradt bent a feje, pont annak, amelynek én voltam a gazda állata.)

A kullancsot nagyon óvatosan egy papírlapra helyeztem miután két körmöm között szétnyomtam, és azt a jellegzetes hangot adta, amelyen a palócok nevezik (pik-lancs). majd a papír lapon egy kis celluxszal rögzítettem. A papír sarkára felírtam a dátumot, és visszaadtam az állatot a gazdájának. Mondtam neki, hogyha piros folt jelenne meg, akkor mutassa meg az állatot az orvosnak. Nagyon hálás volt. Elmondta, hogy a többiek a fárasztó nap után egy kis sört ittak, azért nem bízott bennük.

Egy egészen kis állat, de mennyi bajt is tud okozni. Lehet, hogy egy tűzoltó életét mentettem meg?

 Antal atya