Lassan itt van a hónap utolsó szerdája, és azért gondoltam, hogy írok néhány sort.
Remélem túl vagytok már az összes vizsgán, én is készülök az utolsó nagy vizsgámra, ugyebár a jó pap holtig tanul, és a számadás azért nem könnyű. Szerencsére még nincs meg az időpont, de nem is siettetem, majd amikor eljön, akkor készen kell állni…
Itt békésen telt a karácsony, lehetne mondani, hogy szépen és csendesen. Volt betlehemezés is, ami itt úgy történik, hogy hittanosok-ministránsok „megtanulják” a szöveget, és aztán házról-házra járunk. Persze az első helyen még azért nem megy annyira briliánsan, és tavaly eléggé belesültek a királyok, de mikor a templomban adjuk elő, akkor már mindenki rutinból tudja, hogy mikor jön, és mit is kell mondania.
Szóval megvolt az előadás, 24-én, és mindenki sietett haza, hogy kinyissa az ajándékokat, hatalmas rendetlenséget hagyva az angyalruhák és a pásztorgúnyák között. Mielőtt én is elindultam volna, hogy testvéreimmel együtt töltsem a szentestét, kicsit rendet raktam. Szóval Néró is bejött, hogy körülnézzen. Azonnal felpattant az ágyra, és valamit el kezdett rágni természetesen a legfehérebb ruha tetején. Gondoltam karácsony van, had egyen, de aztán eszembe jutott, hogy hátha az egyik jelmezt rágja meg, mondjuk egy pásztorsüveget, és jövőre kicsit furán fog valakinek a fején állni, és ha megérzi rajta a bárány húst, előjöhet belőle a juhász ösztön, vagy megérzi rajta az ember illatát, és a farkas ösztön jön elő… Szóval úgy döntöttem, hogy ebbe bele kell avatkoznom. Mikor odaértem, láttam, hogy egy karácsonyi süteményt rágcsál, amit az egyik családtól kaptunk. Remélem ti is már mindet végigrágcsáltátok.
Szerdán megyek!
Indítottam egy blogot is, a régi történeteket majd szép lassan feltőltöm rá…
Szép hetet
Antal atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése