–Atya! Lesz húsvéti bárány? Kérdezte a sekrestyés néni, hivatkozva arra a képre, ami a Krisztinavárosba készült.
–Legyen!- mondtam meggondolatlanul mint aki nem tudja, hogy mit is vállal ezzel. Itt kicsit könnyebb bárányt szerezni, mint Pesten… van néhány a faluban.
Reggel kicsit korábban indultam, egy nagyon aranyos fehér kisbárányt kaptam az egyik családtól kölcsönbe!- tehát vissza kellett adnom. A barika nagy bárányszemeivel úgy bámult engem, mint a pásztorát, (magamba Bírkó Birinek neveztem el) –legalább valaki felnéz rám, aztán be a kocsiba és irány Dömös!
Aztán eljutottam vele a Dömösi templomig, pontosabban a sekrestyéig ahol a kántor kifejtette, hogy utálja a szőrös állatokat, és soha nem fogna meg ilyet.(úgy tűnik, hogy csak a kígyókat, békákat, gilisztákat szereti). Miközben erről társalogtunk, a sekrestye ajtaja nyitva maradt egy egészen kicsit, mire a kisbárány bizonytalanul elindult, de megérezve a szabadság szelét, és erősen megsértődve a kántor hozzáállásán, kirohant a 11-es főútra. Én utána. A főút forgalma csikorogva állt meg kerülgetve hol engem, hol a kisbárányt. Néhány autós kiszállt és megpróbált segíteni elkapni a szökevényt, de jó ritmusérzéke volt Birinek, megnehezítve ezzel a pásztor feladatát. A 11-es úton azon izgultam, hogy ne pörkölt legyen a kisbárányból.
A templomban fel kellett volna készülni a körmenetre, - gyertyák, füstölő, balgatórium… valamint, de a bárányt sem lehetett kinn hagyni. A misére jövők hangosan köszöntek, és siettek a templomba, hogy el ne késsenek, szóval egyedül próbáltam bekeríteni mind a három oldalról nekiszorítani egy háznak, aztán valaki a kocsmából jött és segített. Volt úgy, hogy sövény mögé szorítottuk, de áttört a sövényen. Aztán a Petőfi téren már elkaptam, de kicsúszott a karmaim közül, kicsit kilyuggatva a gyapjú öltönynadrágomat, Biri öltönye ezzel szemben semmi kár nem érte. Nem tud egy kisbárány harapni, vagy ugatni, de futni, azt elég gyorsan. A végén 4 km kergetőzés után a cigánysoron sikerült elkapni. Úgy lihegett, mint egy kiskutya. A sekrestye közepén gúzsba kötöztük, és ott várta, hogy mikor áldozzuk fel. Amíg Pamplónában bikafuttatást tartanak Sant Fermin ünnepén, addig Dömösön bárány futtatás lesz...
A jó pásztor a vállára veszi az elveszett bárányt, és hazaviszi… Én valahol nem akartam a vállamra venni, de azért utánamentem…
Egy kép a kisbárányról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése