Mobil nélkül
Ma reggel, miután úsztam egyet, egy hibát elkövettem.
Elhagytam valahol a mobilomat a reggeli és a fogmosás között. Persze azonnal
neki álltam keresni, a vonalassal rácsengettem(mi másra is lehetne használni
egy vonalast), de nem vette fel senki, csak kicsengett. Mivel némára volt
állítva így nem hallottam semmit. Aztán indulni kellett, így Nélküle mentem a
szocotthonba.
Egész nap a telefonomért aggódtam. Eszembe jutott az a sok
dátum, amit nem fogok tudni felidézni. Aztán ott voltak még a telefonszámok,
amelyekből van úgy ezer. Persze sokat rég nem használtam közülük, de azért
mégis. És ha éppen valaki telefonál? Valami fontos, halaszthatatlan ügybe. Akkor
most nem tudok vele beszélni. Nagyon nagyon elveszettnek éreztem magam.
Ez olyan, mint amikor bűnt követek el, és elveszítem az
Istennel való kapcsolatot. Persze lehet nélküle élni, de akkor annyira szegény
és gyámoltalanná válok. Valahogy elveszítem a telefonszámokat, az üzeneteket,
csupa olyan dolgot, ami nélkül élni még lehet, de minek.
Aztán persze megtaláltam, és jobban örültem neki, mint
előtte. 18 nem fogadott hívás, 5 üzenet (ebből én voltam 3 szor, amikor
kerestem a telefont).Azért jó érzés kapcsolatban lenni.
Antal atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése